Liniste
Atâta linişte-i în jur de-mi pare că aud
cum se izbesc de geamuri razele de lună.
În piept
mi s-a trezit un glas străin
şi-un cântec cânta-n mine-un dor
ce nu-i al meu.
Se spune că strămoşii cari au murit fără de vreme,
cu sânge tânăr înca-n vine,
cu patimi mari în sânge,
cu soare viu în patimi,
vin,
vin sa-şi trăiasca mai departe
în noi
viaţa netrăita.
Atâta linişte-i în jur de-mi pare că aud
cum se izbesc de geamuri razele de lună.
O, cine ştie - suflete,-n ce piept îţi vei cânta
şi tu odată peste veacuri
pe coarde dulci de linişte,
pe harfă de-ntuneric - dorul sugrumat
şi frânta bucurie de viaţă? Cine ştie?
Cine ştie?
(1919)
(Lucian Blaga – Liniste) – Csend (Szabo Aletta fordítása)
Körülöttem akkora a csend, hogy szinte hallom
a holdsugarak koppanását az ablakokon.
A mellkasban
egy idegen hang felébredt
és vágyat énekkel bennem mint egy dal
mi nem a sajátom.
Azt mondják, hogy a drága ősök korán haltak,
fiatal vérrel a vénákban,
drága szenvedéllyel vérükben,
szenvedélyben élő fénnyel,
jönnek,
jönnek, hogy tovább éljék
bennünk
a le nem élt életeket.
Körülöttem akkora a csend, hogy szinte hallom
a holdsugarak koppanását az ablakokon.
Óh, ki tudja – lélek, mely bordák közt énekelsz
egyszer majd te is századok felett
a csendnek édes húrjain,
sötétségben rejlő hárfán – fojtogató vágyat,
s megtört életörömöt? Ki tudja?
Ki tudja?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése