Szabo Aletta - Ez pont így jó...

Magányom oldója te lettél.

Te vagy ki szívem nem facsarja.

Karjaid közt lelt lelkem otthonra.

Ez pont így jó, osztani-szorozni

nem tudom, s nem is érdemes.

Szabo Aletta - Szerelem féltés

Mondanám, csak hogy

félek, hogy karcol,

s tűnik a varázs.

Jól sejtem: abszurd?

Szabo Aletta - Emberség

Kihalt az emberség belőled, mind ami bennünk a közőség, ismerős emberi? Miért e tagadás, hogy van mi egyforma, csak külső ami más? Belsőd nem szólt soha? Van egy vallomás: A fenséges csoda az minden ami más, szeresd mi egyforma. Így talán más lesz a sorsod te ostoba.

Szabo Aletta – Egy mulandó gondolat.

Volt egy álom, elfutott...

szótlan hagyott, rángatott.

Elhúzott és... itt hagyott.

Nincs mese... csak Vagyok.

Talányt fejtek, lángolok...

Ráadásul, szárnyalok.

Itt lézeng egy gondolat,

szárnyat kapott indulat,

szörnyet halt egy gondolat.