Szabo Aletta – Anekdota a taburol

-Anyám valaha adtál egy tanácsot, máig sem értem.
-Tényleg és mi volt az?
-Az, hogy ha beleszeretni valakibe olyan mintha megérintenél egy tabut.
-Igen, a tabu érinthetetlen, büntetést von maga után ha ezt nem tartod szem előtt, még beszelni is tilos róla annyira , hogy egyesek inkább azt mondják nem is léteznek tabuk. A szerelem is ilyen, te nem érintheted meg mert megéget, de ha türelmesen ki tudod várni az érintését, az csodát ígér.

Szabo Aletta - Engem álmodik az álom?

Legendát sző a képzelet,
jelentést keres az értelem,
mert, egyszerűen csak mert,
vagy nekem, s csöppnyi szó
is elég, hogy az érzelem
boldogságra váltson, értetlen.

Nem-reális ez a pillanat,
mert most engemet
az álom dédelget...
És lassan felmerül a kérdés:
enyém e szép álom, vagy,
engem álmodik az álom?

Még talány a lényed,
még ismeretlen szerkezet
mit felfedezni érdemes.
De vonz valami, mintha csak
napfény sejlene a sejtek közt
éltető, fénylő ragyogással.

Nem-reális ez a pillanat,
mert most engemet
az álom dédelget...
És lassan felmerül a kérdés:
enyém e szép álom, vagy,
engem álmodik az álom?

Lassan telik a pillanat,
s látom a tagadhatatlant:
boncoló kés alá került
egy önfelet pillanat,
fele más lett a gondolat,
félreérthető áradat.

Szabo Aletta - Ez itt a gondűzők éneke

Ez itt a gondűzők éneke,
a keserüsség pillanatnyi
temetése a feledésbe.

Egy amerikai álom
durcásan válaszol:
Nem az én hibám.

Csonkig tört álmokba
beletört felismerések,
panaszolják a jó létet.

Pusztulást hoz az élet sűrűje,
gond és bánat a megművelője.
Ez itt a gondűzők éneke.

Szabo Aletta - Pillanat

Csak egy elmulasztott pillanat volt...
emléke kísért, s felráz,
mint hervadó bimbódzó ág,
mi az időnek magvas súlya
alatt roskadva felnyög.
Hanyagolni kell az álmot,
feledni a búbánatot.

Csak egy elmulasztott pillanat volt,
mi észrevétlen tova tűnt...
Új nap pirkadt, s a régi eltűnt
felhők között keresem árnyát,
tán még őrizi az égbolt számomra
magját...

Csak egy elmulasztott pillanat volt,
tovatűnt, mint ezernyi más alkalom,
s bennem, engem kérdőre vonva,
igazgat, hogy ennyi volt, ebből elég:
„mindig lesz egy még
jelen lévő pillanat,
el ne mulaszd álmodat.”

Szabo Aletta – Kis ördög

Gyönyörűt láttam,
kíváncsivá váltam...
Egyszerű a képlet,
most is engem éget,
pedig ábrándot
zúz a tényállás,
s még sincs megállás.
Csínytalan a kedvem,
piszkál engem, bennem,
a kis ördög... súgja:
„Szenvedélynek csókja,
édesebb mámor mint
amit álmaid húrja
elviselni képes...”

Szabo Aletta - Örömtánc

Figyelem, amint napfény tekereg,
figyelem a mélység ezer izét,
s felszín valamit dúdolgat,
csak úgy ni halkan,
hogy senki meg ne hallja...
Üzenem, légy boldog,
örömtáncot rejt a valóság,
idézd meg szellemét,
s tenyeredből eszik
majd a boldogság.

Szabo Aletta – A nyugalom oceánja

Keresem nyugalmam,

egy zaklatott világban,

s meglelem menedékem

csendes egy-magamban.

Mint vihar utáni csendben

az óceán víztükrén,

holdsugár megérint,

napsugár elringat.

Fogytán a szó,

mert nincs szükség rá,

a figyelmes tapasztaló

most mindent meghallgat.

A levegő ritmusát

követi a gondolat...

Porszemmé zsugorodtak

a bajok, s óhajtó sóhajok,

kívánom ez az állapot

legyen örökkévaló.

(Lucian Blaga – Liniste) – Csend (Szabo Aletta fordítása)

Lucian Blaga
Liniste

Atâta linişte-i în jur de-mi pare că aud
cum se izbesc de geamuri razele de lună.

În piept
mi s-a trezit un glas străin
şi-un cântec cânta-n mine-un dor
ce nu-i al meu.

Se spune că strămoşii cari au murit fără de vreme,
cu sânge tânăr înca-n vine,
cu patimi mari în sânge,
cu soare viu în patimi,
vin,
vin sa-şi trăiasca mai departe
în noi
viaţa netrăita.

Atâta linişte-i în jur de-mi pare că aud
cum se izbesc de geamuri razele de lună.

O, cine ştie - suflete,-n ce piept îţi vei cânta
şi tu odată peste veacuri
pe coarde dulci de linişte,
pe harfă de-ntuneric - dorul sugrumat
şi frânta bucurie de viaţă? Cine ştie?
Cine ştie?

(1919)

(Lucian Blaga – Liniste) – Csend (Szabo Aletta fordítása)

Körülöttem akkora a csend, hogy szinte hallom
a holdsugarak koppanását az ablakokon.

A mellkasban
egy idegen hang felébredt
és vágyat énekkel bennem mint egy dal
mi nem a sajátom.

Azt mondják, hogy a drága ősök korán haltak,
fiatal vérrel a vénákban,
drága szenvedéllyel vérükben,
szenvedélyben élő fénnyel,
jönnek,
jönnek, hogy tovább éljék
bennünk
a le nem élt életeket.

Körülöttem akkora a csend, hogy szinte hallom
a holdsugarak koppanását az ablakokon.

Óh, ki tudja – lélek, mely bordák közt énekelsz
egyszer majd te is századok felett
a csendnek édes húrjain,
sötétségben rejlő hárfán – fojtogató vágyat,
s megtört életörömöt? Ki tudja?
Ki tudja?

Szabo Aletta – Valami valódi

Kell valami valódi...
Értetlen érzés, furcsa kéjelgés,
értetlen ember szül én bennem.
Láttam már, sajna,
nagyon rendes szentfazekat,
s öntelt ökröt eleget.
Egyik rendes, másik kóros.
Egyik vallja, másik tagadja,
hogy egoizmus az apja, s anyja,
s nagyapja egész lényének.

Kell valami valódi,
valós, s leírhatatlan,
csöppnyi józan észt
mi helyén hagy.

Szabo Aletta – Anekdota

Mit mond az optimista:
Ez velem soha nem történhet meg. - erre a peszimista:
De igen!

Szabo Aletta - Irigység

Alma ágon, almafákon,
vonaglik a folytonosság...
Harapós a kedve annak
aki épen arra most jár.

Szorít a zseb, szorítóan,
igazat mond, szomszédos fa
mindig ékes díszben pompáz...
vigaszt keres a tényállás...

Szabo Aletta – Sirató

Kacagom régi vágyam,
a régi szenvedélyem,
kicsit vicc ez a helyzet...
Nem kell már a régi szikra,
nem kell már, csak hamu már.

Szenvedély, én urallak.
Titkaid hamu lepi.

Volt akit csak szeretem,
volt kire csak vágytam,
és volt akit kívántam
minden porcikámba.
Tovább se lesz ilyen már,
mert a főnix is tova száll.

Szabo Aletta - Dráma

Dráma a pohár fenekén...
túlzok? nem hiszem...
csak a sodrásban partra vettet
hajós vagyok.

Szabo Aletta - Kibírom

Kibírom, kiírom,
nélküled kibírom.
Feladni - nem tudom.
Kibírom, kiírom,
nélküled egy vagyok,
elveszett ként vagyok.
Csak makacs reményem
nem tágít mellőlem,
suttogja esztelen
„remélni érdemes.”
Akárhogy legyen is,
kibírom, túlélem.

Szabo Aletta - Váltakozó

Váltott szakasz,
Válott éj,
Nem enyém vagy,
S nem tudom
Visszajösz e még.

Váltott szakasz,
Válott éj,
Kétséges a vég,
Csikorog a jég,
Némaság rejtekén.

Váltott szakasz,
Válott éj.
Gusba kötve, elfeledve,
Remények közt
cserben hagyva,

... lettem én.