Rám tekint. Vissza kacsint.
Szótlan int. Bennem bízva,
engem kér, a mosolya.
Magány mi mégsem árva,
mértékkel megvizsgálva,
olyan mint a Végtelen.
Képlete: kettő és egy,
egyazon a léptékkel
mérve egy, a lélekben.
Mérték mi mérhetetlen,
szólít mi láthatatlan,
itt van mi mindig is volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése