Szabo Aletta – Lélekárva

Csókod ízére, még emlékszem,

Fonó karjaid ölelése

tovább kísérti titkos lelkem,

ilyen az önzés szenvedése.

Úgy tűnt, közös volt álmunk, vágyunk...

Önző mivoltunk, mást akarva,

ezer szilánkra, most szétválunk,

így lesz belőlünk lélek árva.