Búgó zúgó tenger
mélyén kötél tenger.
Görcsbe oldva felejt
foglya ki mit se sejt.
„Sellők dala veszejt,
értem könnyet ki ejt.”
Ének szó ezt zengi,
Magát el nem rejti.
Fogoly lelke fázik,
Bene is ez hangzik:
„Sellők dala veszejt,
értem könnyet ki ejt?”
Csókkal oldják a vészt,
elveszejtik az észt.
Menekvésre nincs esély.
Veszélyes ez a kéj.
Tudták ezt jól. Hogy volt?
Kel mi szomjat is olt.
Kicsi sellő pusztult,
vele foglya pusztult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése