A múzsák első generációja Uránosz és Gáia gyermekei közül kerültek ki, a második generáció pedig Zeusz és Mnémoszüné lányai voltak. De egy idő után Zeusz megelégelte lányai tétlenségét, és úgy döntött, hogy elérkezett az idő, hogy kiválasszák a harmadik generációs múzsákat, ezért összehívta az istenek tanácsát, ahol minden isten felszólalhat és javaslatot tehet egy leendő múzsát illetően.
- Javaslom a fekete rozsát. A rozsa a tökéletesség virága, a fekete a gyász színe, így válik a fekete rozsa az önmagát gyászoló világ szimbólumává. A társadalom kritikának újabban nagy szerepe van a művészi körökben.- szólal fel az egyik isten.
- A kritika jó dolog az építő kritika még jobb. Én csak azt sajnálom, hogy az emberek gyakran azt hiszik, hogy a jó szándékkal elmondott kritika, már építő jelegű is. A gyalázatot nem kell megénekelni, legalábbis nem feltétlenül, nem önmagát gyászoló világra van szükség, hanem önmaga poraiból is újjászülető és szárnyalni tudó világra. Az új generációs múzsák egyik feladata, hogy megtanítsák az embert a magasba emelkedni.- így válaszolt Zeusz.
- Javaslom a Fönix madarat. - kiáltják többen.
- Elfeledkeztek arról, hogy a Fönix tűzmadár, a szenvedély tűzze hajtja mindig a pusztulásba, azon kivül ő magát se képes a fellegek fölé emelni nem hogy másokat.- kifogásolta Zeusz.
És bármit javasoltak Zeusz mindig talált kifogást. Legvégül elege lett a sok bolond beszédből és az találta mondani, hogy aki az érzelmek esőcseppjeit és az értelem ködét legyőzi annak erejét megsokszorozza és múzsává teszi. Azzal kisétált a teremből, otthagyva őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése